Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum
2018. augusztus 18. szombat
A szovjetek már nem parancsolnak - Bíró Zoltán: Elmaradt a számonkérés
2017. december 13.

Modellváltásban, vagy rendszerváltásban gondolkoztak Németh Miklósék? Grósz erőszakos eszközökkel is meg akarta védeni a pártállami rendszert? Független volt-e az ideológiától a Néphadsereg? Hogyan érintette a katonákat a Varsói Szerződés megszüntetése? – többek között ezekről a kérdésekről esett szó december 12-én a RETÖRKI –sorozat legújabb, kétkötetes, A Magyar Honvédség a rendszerváltás sodrában című, az Antológia Kiadó gondozásában megjelent könyvbemutatóján.

„Intézetünk munkájához szervesen hozzátartozik a honvédség átalakulása, ahogyan a privatizáció, a kulturális élet folyamatának kutatása, és a pártok története. Az a gondolkodásmód, ami arra a liberális felfogásra jellemző volt, minden más területen, például az állammal kapcsolatos nézetek publikálásában, amelynek a lényege, hogy az állam vonuljon vissza, csupán éjjeliőr-szerepe legyen. Azt is hangoztatták, hogy az állam alkalmatlan a gazdaság irányítására, ezért kell privatizálni, és a kultúra is a piac része legyen”- mutatott rá bevezetőjében Dr. Bíró Zoltán, a RETÖRKI főigazgatója, s hozzátette, hogy a legfájóbb a számonkérés elmaradása volt. Ezután köszöntötte a könyv két szerzőjét, Dr. Helgert Imre nyugállományú ezredest és Dr. Mészáros Gyula nyugállományú repülő ezredest.

Kelemen József ny. altábornagy, a kötet szerkesztője elmondta, hogy 2016-ban azért keresték fel őket a RETÖRKI-től, mert a hadsereggel kapcsolatos kutatómunkák kevésbé terjedtek ki a honvédség rendszerváltásban történő feldolgozására, és célszerű lenne ilyen irányú kutatást végezni. Olyan kutatókat kerestek, akik tisztként résztvevői és tanúi voltak a hadseregben végbemenő folyamatoknak. A szerkesztőtől megtudtuk, hogy az 1980-as évek végén a Magyar Néphadsereg egy olyan tömeghadsereg volt, ahol együttesen alkalmazták az elavult és az új haditechnikai eszközöket. Ugyanakkor túlzott volt az anyagi ráfordítás – gondolva a hosszú és nagy kötelékekben végrehajtott gyakorlatokra. Ebben az időben a szovjet hadművészet módszereit vették át a katonai tervezésben. A Honvédelmi Minisztériumban az útkeresés Oláh István vezérezredes, miniszter nevéhez fűződik. A miniszter bevezette a hadsereg nemzeti jellegét, erősítve a magyar tradícióknak legjobban megfelelő szervezeti felépítést. Az új struktúra eltért a Varsói Szerződésben foglaltaktól. Oláh István tragikus halála után a párt a legmegbízhatóbb és kipróbált káderét, Kádár egyik befolyásos emberét, Kárpáti Ferenc altábornagyot nevezte ki 1985. december 30-ai hatállyal honvédelmi miniszterré, aki 1958-1970 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Néphadseregi Bizottságának első titkára volt, és 1966 és 1985 között pedig a Központi Ellenőrző Bizottság tagja. A társadalomban végbement jelentős változásoknak megfelelően, a meginduló újabb haderőreform keretében, 1989 decemberében – kifejezetten katonai feladatok irányítására – létrehozták a Magyar Honvédség Parancsnokságát. A Honvédelmi Minisztérium feladata a kormányzati, államigazgatási és a parlamenti feladatok teljesítése, valamint a nemzetközi kapcsolatok irányítása lett. Ennek megfelelően Kárpáti Ferencet, az ideiglenes köztársasági elnök 1989. december 15-ével „katonai tartalékállományba” helyezte, így polgári miniszterként vezette a honvédelmi tárcát. A szerkesztő kiemelte, hogy a rendszerváltoztatás honvédségi történeteinek feltárása során nem kerülték meg a kényes témákat. A kötetben elemzett események a szerzők levéltári dokumentumok alapján kialakított véleményét tükrözik a teljesség igénye nélkül. A munkát a független Magyar Honvédség megváltozott biztonsági környezetben formálódó szervezetének, feladatának, küldetésének áttekintésével zárták.

Szinte elrepült felettünk a rendszerváltozás” – kezdte beszédét Dr. Mészáros Gyula. A hadsereg megtartotta intaktságát, és a személyi állomány – a levéltári anyagok szerint is – többsége érdekelt volt a rendszerváltozásban. Hiszen abban az időben már a sok áthelyezés, átszervezés, leszervezés miatt sok katona életkörülménye kilátástalanná vált, és hatalmas szociális feszültségek keletkeztek. A társszerző közölte, hogy Kárpáti és Németh Miklós csupán modellváltásról beszélt. Majd leszögezte, hogy a levéltári dokumentumokból, elaborátumokból levonható következtetések, megjelent könyvek, valamint a korabeli sajtóban szereplő napi hírekből egyértelműen megállapítható, hogy Grósz Károly mindvégig kiállt a pártállami rendszer továbbélése mellett. Felkészült, hogy akár erőszakos eszközökkel, különleges állapot bevezetésével is megvédje azt a rendszert, amely megérett a totális változtatásra.

Nagyon lényegesnek tartja Dr. Helgert Imre, hogy a kutatásra katonákat kértek föl, mert „mi benne éltünk a Néphadseregben és a Magyar Honvédségben. Így közvetlenül tudjuk, hogy a katonák miként látták, élték át a folyamatokat, s azt is, mit hol kell kutatnunk.” Úgy véli, hogy a társadalomban zajló folyamatok hatottak a haderő belső életére, ugyanakkor a haderő nem sodródott a rendszerváltás eseményei között, hanem érdemi lépéseket tett annak érdekében, hogy felelősen tegyen eleget küldetésének, a nemzet szolgálatának. Mindkét szerző egyöntetű véleménye, hogy írásaik zsinórmértékként szolgálnak a későbbi kutatók számára.

Medveczky Attila
(Magyar Fórum)

A keresett kifejezés:

Képtár
/2018/07/20180705_workshop17-320x215.jpg
További képek
Videótár
A Rendszerváltó Archívum folyóirat 2018/2. számának bemutatója
2018. július 05.
További videók
Felhasználónév
Jelszó
Partnereink