Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum
2018. augusztus 18. szombat
„Átkelés a Rubiconon – 30 éves az Erdély-tüntetés” - A Rendszerváltó Archívum 2018/2-es száma
2018. július 05.

A folyóirat júniusi száma a harminc éves évforduló apropóján a romániai falurombolás ellen szervezett tüntetéssel, valamint a romániai rendszerváltással foglalkozik. A legújabb számban Kiss Gy. Csabával és Zétényi Zsolttal érintik a tüntetés szervezésének hátterét, szóba kerül továbbá a romániai átmenet és a Securitate összefonódása, valamint megemlékeznek a trianoni békediktátumról is. A tanulmányokat és interjúkat ezúttal is kapcsolódó dokumentumokkal és szöveggyűjteménnyel igyekeztek élőbbé, elevenebbé tenni a szerkesztők.

Házi Balázs és Nagymihály Zoltán, a folyóirat szerkesztői az előszóban közlik, hogy törvényszerű volt, hogy Erdély a maga jelképiségében az elsők között lesz ott a rendszerváltás szellemi programjában, amikor az évtizedekig tabusított kérdés felszínre törhetett. Majd felteszik a kérdést, hogy vajon törvényszerű volt-e az is, vagy inkább elmúlt harminc évünk keserű tanulságait hordozza, hogy a határon túli magyarok ügyében nemhogy egységet nem tudtunk kimunkálni, de a legforróbb kultúrharcos viták lángjai pontosan e kérdésben csaptak a legmagasabbra? Ezután hozzáteszik, hogy amikor Erdélyről beszélünk, nemzeti függetlenségről beszélünk, illetve magáról a nemzetről gondolkodunk. A keserűségek, felejtések és árulások évtizedei után talán lépésről-lépésre haladhatunk arrafelé, hogy a fejünkben és a szívünkben felrajzolt határok – nem egyszer, rosszabb pillanatainkban szögesdrótokkal és aknazárakkal „kerítve” – leomoljanak. Közös döntésünk, közös felelősségünk ez. Így lehetünk méltók az 1988-as Szent László-nap bátraihoz, akik az első lépést megtették.

A dokumentumok között található egy levél, melyet 1988. június 13-án írtak a Magyar Demokrata Fórum szervezői, így Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula és Für Lajos a Minisztertanács elnökének, Grósz Károlynak. Ebből idézünk: „Meggyőződésünk, hogy Magyarország már csak önbecsülése okán sem tarthat fenn úgynevezett baráti és szövetségesi viszonyt olyan állammal, amely ezidő szerint a világban egyedül, nyíltan és elszántan magyarellenes. Meggyőződésünk az is, hogy egy ilyen kétségbeesett lépés kellőképpen felrázná a világ közvéleményét, és arra késztetné szövetségeseinket is, hogy ők se nézzék tehetetlenül, vagy éppen közömbösen mindazt, ami ma Romániában a szocializmus és a modernizálás címén folyik.” A Történeti Szöveggyűjtemény rovatban a romániai falurombolás elleni tüntetés előzményeit, lefolyását és következményeit járják körül. Előzményként a Magyar Ifjúság c. lap tüntetés előtti számából idéznek, amely – az egyéb hivatalos újságokkal összehasonlítva – komoly terjedelemben foglalkozott a várható eseményekkel. A szervezésben is résztvevő Kósa Ferenc és Makovecz Imre óvott a provokációktól. Közlik Csurka István Hősök terén elhangzott, Bubik István által előadott beszédét – ez teljes terjedelmében olvasható a Magyar Fórum idei 25. számában –, valamint a Románia budapesti nagykövetségének címzett memorandum szövegét. Végül a Bethlen Gábor Alapítvány első alkalommal átadott Márton Áron-emlékérmeinek 1988-as kitüntetettjeit idézik fel, akik között – a széleskörű társadalmi-nemzeti, sőt nemzetközi összefogás képviselői mellett – ott voltak a június 27-i demonstráció szervezői is.

Arra a kérdésre, hogy milyen kép élt akkoriban a magyar társadalomban Erdélyről, illetve az erdélyi magyarságról, Kiss Gy. Csaba így válaszolt: „A magyar társadalom egy jelentős részében meglehetősen délibábos kép élt az erdélyi magyarokat és egyáltalán Erdélyt illetően, nagyrészt az ismeretek hiányából fakadóan. Ez a több évtizednyi tudatos kommunista oktatáspolitika eredménye is volt. A társadalom egy másik, idősebb része pedig abban a hitben élt, hogy Erdély többségét még mindig a magyarok adják, holott tudjuk, ez már a 18. század vége óta nem így van. A társadalom egy jelentős része rendelkezett határon túli rokonsággal, bennük azért reálisabb kép élt a valóságot illetően. Pontos számokat nehéz mondani, de úgy gondolom, hogy körülbelül a magyar társadalom egynegyede bírt többé-kevésbé a valóságot tükröző véleménnyel a határon túli magyarokról.” A falurombolási terv értékeléséről Zétényi Zsoltot kérdezték. Aki elmondta, ahogy olvashatjuk, „hogy a tüntetés szervezői által a román nagykövetnek átadni tervezett, neki címzett, ám a nemzetközi közvéleménynek is szóló, Csurka István, Nagy László és jómagam által aláírt memorandumban világosan fogalmaztunk ebben a kérdésben is. Rámutattunk, hogy a román területrendezési terv a nemzeti kisebbségektől mentes román nemzetállam létrehozását célzó – az ott élő nemzeti kisebbségi csoportok tagjainak súlyos testi és lelki sérelmet okozó – területrendezési terv végrehajtása, a népirtás megelőzéséről és megbüntetéséről szóló 1948. december 9-én kelt, Románia által is aláírt nemzetközi egyezménybe ütközik, s ezáltal törvénytelen. Az irat – ezt a magyar hivatalosság sem észlelte vagy tudomásul vette – halállal fenyegette meg a diktátort, amikor arról szólt, hogy a Román Büntető a népirtás előkészületét és az arra való felbujtást is súlyos esetekben halállal és teljes vagyonelkobzással bünteti. Emlékeztettük az iratban a nagykövetet arra is, hogy a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya, a New York-i Konvenció 17. cikkelye szerint senkit sem lehet alávetni a magánéletével, családjával, lakásával kapcsolatos önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, s hogy a tervezett intézkedések a Konvenció 27. cikkelyébe ütköznek – a nemzeti kisebbségek kollektív jogait biztosító – kötelezettségvállalások nyílt és durva megsértését is jelentik.” A szervezéssel kapcsolatban Zétényi az interjúban közli, hogy Nagy Lászlóval folyamatos kapcsolatban volt, aki Dragon Pállal, Debreczeni Dórával és Bereczki Vilmossal az Erdélyt Védő Független Bizottság magját jelentette. S megemlíti azoknak a nevét, akik aláírásukkal felelősséget vállaltak a rendezvényért a rendőrséghez benyújtott, elküldött bejelentés útján: Csurka István, Fónay Jenő, dr. Zétényi Zsolt, Fodor L. Bertalan, Medvigy Endre, Mécs Imre, dr. Nagy László. Majd feleleveníti a szervezést, a megbeszélést, ami a Török utcai borozóban történt.

Ott a tüntetés bejelentéséről és a felhívás megfogalmazásáról is döntöttek. Utóbbiban nem szerepeltek a más esetekben oly gyakran használt formulák, amelyek Nyugat-Európa segítségére apelláltak. Zétényi szerint Csurka István álláspontja tükröződött ebben, aki az erdélyi kérdést magyar ügyként értelmezte, és nem szerette volna, ha az a nyugat-európai országok segítségéért kilincselve jelenne meg. Végül egy nagyon jó megoldással a következő mondat került be a felhívás szövegébe: „Az európai kultúra pótolhatatlan értékeit, három nép évszázadok alatt kikovácsolt ősi létformáit akarja szétverni a tébolyult erőszak.” Zétényi kijelenti, hogy ezzel a mondattal Csurka közös európai üggyé emelte az erdélyi magyarság ügyét. Ha elolvassuk az interjút, megtudjuk Zétényitől, hogy született egy megállapodás az MSZMP és a szervezők között arról, hogy a hatalom nem avatkozik be, nem akadályozza meg, de nyilvánosan nem is segíti a tüntetést. Ez egyfelől Fejti György KB titkár, másfelől Csoóri, Csurka, Makovecz irányából történt íratlan megegyezés volt. Emellett a szervezést érintő megbeszélésen a Budapesti Rendőr-főkapitányság, a főkapitány közbiztonsági helyettese is úgy nyilatkozott, hogy abból egyértelművé vált számunkra, tudomásul veszik a tüntetést, s némi rokonszenvvel, némi bizalmatlansággal, de nem ellenségesen. A budapesti főkapitány-helyettessel folytatott megbeszélésen felvetődött a rendőrség szerepe is, ahol azt kértem, a rendőrség ne legyen a tömeg számára látható helyen. Ezt a kérést tiszteletben tartva a rendőri erőket a jégpályánál vonták össze, készenlétben egy esetleges beavatkozásra, amely végül nem következett be.

A RETÖRKI a kezdetektől fontosnak tartja, hogy rendszeresen bemutassa kutatásainak eredményeit és Archívumának tevékenységét. Reményeik szerint a szakmai és társadalmi érdeklődésnek és elvárásoknak megfelelő, negyedévente megjelenő Rendszerváltó Archívum ezt hivatott szolgálni. A lap nyomtatásban is megjelenik, a papíralapú példányok korlátozott számban elérhetőek az Andrássy út 100. alatti szerkesztőségben.

Medveczky Attila

Forrás: Magyar Fórum

 

A keresett kifejezés:

Képtár
/2018/07/20180705_workshop17-320x215.jpg
További képek
Videótár
A Rendszerváltó Archívum folyóirat 2018/2. számának bemutatója
2018. július 05.
További videók
Felhasználónév
Jelszó
Partnereink