Június 26-án délután a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) konferenciatermében mutatták be Kiss Gy. Csabának a Nap Kiadó gondozásában megjelent Harminc év után: 1988-1989 Személyes történelem című kötetét. Az első kötet az 1987-es eseményekről szól. A szerzőtől megtudtuk, hogy a három részre tervezett visszaemlékezéseinek most bemutatott második kötete az 1988. január 1-jétől az 1989. június 16-áig – az újratemetésig – tartó időszakról kíván számadást készíteni.
 
Eddig két kötet jelent meg Kiss Gy. Csaba tollából az MDF történetéről. Ami nem volt sem üdv-, sem pedig rémtörténet” – kezdte köszöntőjét Dr. Bíró Zoltán, a RETÖRKI főigazgatója. A szerzőnek ez valóban személyes történelme, és állításait több dokumentummal támasztja alá – hívta föl figyelmünket Bíró Zoltán. „Nagyon fontos minden visszaemlékezés, mert kevés az olyan írott dokumentum, melyekre hivatkozni tudnak azok a történészek, akik valóban meg akarják érteni a történéseket. Sajnos alig mondanak sokat a levéltári iratok, nincs is belőlük sok. Nem véletlen, hogy azok a dokumentumok hiányoznak, melyek az 1990 előtti időszak legkényesebb történéseire vonatkoznak. Gondos kezek eltüntették azokat. El szeretnénk érni, hogy személyes visszaemlékezések, kordokumentumok, relikviák formájában minél komolyabb anyag álljon össze” – fejezte be köszöntőjét a főigazgató.
 
Arató György történész-levéltáros könyvismertetése nem volt éppen hagyományos, mert több témában kérdezte a szerzőt, Kiss Gy. Csaba művelődéstörténészt, esszéistát, az MTA doktorát, címzetes egyetemi tanárt. Első kérdése arra vonatkozott, hogy az 1989-1990-es éveket lehet-e rendszerváltásnak nevezni, és hogyan írnak a hazai átmenetről a történészek.
 
Kiss Gy. Csaba úgy véli, hogy a ’80-as évek végén bekövetkezett kelet-közép-európai társadalmi, politikai fordulatot egyedül Magyarországon nevezik rendszerváltásnak. Tehát ez a fogalom hungarikum. A németek erre fordulatot mondanak, leggyakrabban az angol transition-t, az átmenetet használják, a lengyel terminológia pedig politikai határként a kommunizmus bukása utáni évekről beszél. Ezután arról hallottunk, hogy a hazai átmenet történetírása meglehetősen egyoldalú. Így a nemzetközi szakirodalomban is főleg a baloldali történészek munkáit használják fel. Azt is felvetette, hogy senki sem definiálta azt, hogy mit is jelent nyelvi fogalomként a Demokratikus Ellenzék. Pedig a XX. századi nyelvfilozófia tanulsága, hogy „a nyelv beszél bennünket”. Nem vettük figyelembe a Zsoltáros figyelmeztetését: „nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel”. Tehát nem mindegy, milyen nyelvi olvasaton keresztül értékeljük a történelmi folyamatokat.
 
A korai szellemi társakra irányuló kérdésre válaszolva a szerző kiemeli az egyetemi közösség meghatározó pillérét; az Eötvös Collegiumot, ami az akkori viszonyok között nyitottnak számított. Erre egy példa: míg sokan csak a ’80-as években hallottak először Bibó Istvánról, addig az Eötvös Collegiumban 20 évvel korábban lehetett róla beszélni.
Az életszakasz következő állomása 1968., ez a dátum meghatározó számára, amikor egy hétig Pozsonyban tartózkodott. Szintén ebben az évben hallgatta Erdei Ferenc előadását. Döbbenetesnek tartotta, hogy milyen nagy rokonszenvvel és lelkiismeretfurdalással beszélt Erdei a csehszlovákiai változásokról.
 
A következő téma a hálózatépítés volt.
A szerző kimondta: 1956 után évekig a „csend és hó és halál” országa voltunk, majd a felejtésé lettünk, ami a jóléti gulyásnak volt a föltétele. Alig volt az újkori történelemnek olyan szakasza, amelyben a baloldal célja a társadalomméretű tudattorzítás lett volna. Úgy véli, hogy a társadalom jelentős része elfogadta a rendszert. Beletörődött. Sokakban még élt az 1956 utáni retorzió. Éppen ezért volt a Magyar Demokrata Fórum alapítói számára annyira lényeges a szellemi mozgalom, a magyarság meg-és eltagadott kulturális öröksége és a határon túli magyarok ügye.
Kiss Gy. Csaba úgy véli, hogy a rendszerváltás társadalmi bázisának kialakításához az irodalmi élet mellett jelentős szerepe volt az MDF hálózatépítésének is, amelyben a Bethlen Gábor Alapítvány létrehozásának, valamint a lakiteleki találkozóknak jutott főszerep.
 
Ki tartja az ernyő nyelét? – idézzük a könyv egyik fejezetét. Gondolhatunk a Demokratikus Chartás megnyilvánulásokra, de itt nem erről van szó, hanem egy ernyőszervezetről. „Hónapok óta kerengett ellenzéki körökben az ernyőszervezet gondolata, de mindig ott feneklett meg, hogy ki hozza létre. ’88 őszére emlékszem, amikor néhány alkalommal Lezsák Sándorral füstöltettük magunkat Kenedi János budai lakásában. Harmincan-negyvenen egy nagyobb szobában. Hosszú órákig nem állt meg a szó. Érvek és tekervényes gondolatok arról, hogy a szerveződő MDF-nek a legjobb volna, ha beállna a közös ernyő alá. Igen, de ki fogja a nyelét tartani? Mi ketten rendszerint nagyokat hallgattunk. A szünetben Göncz Árpád és Mécs Imre fölajánlotta, hogy szívesen közvetítenek a Hálózat – az SZDSZ elődje– és az MDF között. Nem vettük igénybe.” Később megtudta, hogy az ernyőszervezet nem jelent mást, minthogy a lakiteleki szerveződést bevonják az ernyő alá. „Kaptam Mécs Imrétől egy meghívót, hogy menjek el a Hálózat megalakulására egyik VII. kerületi sörözőbe. De nem mentem el. Később Haraszti Miklós megkérdezett, hogy belép-e az MDF a Hálózatba. Én visszakérdeztem: a Hálózat belép az MDF-be? Azután ebben a témában nem környékeztek meg.”
 
A magyarországi kommunista hatalom támogatta a szomszéd országok kisebbségellenes politikáját. Hazánkban 1968-ig, a csehszlovákiai változásokig nem lehetett a határon túli magyarokról beszélni. A csendet az Írószövetség törte meg, mikor a határon túli magyar irodalom kérdését tűzte napirendre – felelte Kiss Gy. Csaba arra a kérdésünkre, hogy mikor kezdte el a baloldal a határon túli magyarok elleni uszítást.
 
Kiss Gy. Csaba már dolgozik az 1990-es eseményekről szóló könyvön. Tudja, ha valaki a múltat idézi, azt óhatatlanul a mindenkori jelenből teszi. Múlt és jelen „tehet” úgy, mintha nem ismernék egymást, de mégis elválaszthatatlanok egymástól. Ahogy előre tekintés, jövő sincs múlt nélkül. Különösen a múlt földolgozása nélkül. Nemzeti identitás pedig elképzelhetetlen emlékezet nélkül.
 
 Medveczky Attila

Forrás: Magyar Fórum online