Bajcsy-Zsilinszky megítélésének egyik mozzanata volt, hogy olyan harc alakult ki a Zsilinszky-fivérek és Áchim András között, aminek halál lett a vége. Ezt úgy interpretálták, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre megölte az agrárszocialista mozgalom vezetőjét, Áchim Andrást. Igaz, hogy Áchim Andrást valóban megölték, de nem Endre, hanem testvére, Gábor. Azt is tudni kell, hogy egy olyan gyalázatos, apjukkal szembeni cselekedetet toroltak meg, ami abban a korban nem is maradhatott megtorlás nélkül. Áchim fojtogatta Bajcsy-Zsilinszky Endrét, és Gábor, a fivér, akkor vette elő a fegyvert. A szocialista rendszer ezt az egész konfliktust úgy tüntette fel, hogy az úriszék volt a bűnös, mert felmentette Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Az első bélyeg Bajcsy-Zsilinszkyn a gyilkos volt. Ráadásul az egyik tábor azt mondta róla, hogy nacionalista, míg a másik baloldaliságot aggatott rá. Egyenes, karakteres ember volt, aki nem volt hajlandó alkudni. Számára első a nemzet, az ország védelme volt – akárkivel szemben. Bajcsy-Zsilinszky Endre hazafias érzelmű egykori huszártiszt, a kommün vérengzéseit látva Szegeden Horthyékhoz csatlakozott. 1918-ban részt vett a Magyar Országos Véderő Egylet megalapításában. A baloldaliak ezért mondták, hogy a fajvédőktől indult. Holott ő nem akart mást, mint az ország, a nemzet fennmaradását. A vörös terror után rendet kellett teremtetni az országban. Memorandumaiból egy rendkívül mélyen gondolkodó ember képe rajzolódik ki, akinek a politikai lehetőségei azért voltak korlátozottak, mert soha nem alkudott. Bajcsy-Zsilinszky nemzeti elkötelezettsége mellett szociális érzékenységgel megáldott ember volt, ez adott alapot arra, hogy egyesek baloldalinak állítsák be. Holott a XX. századi népi mozgalom minden tagjának munkásságában fellelhető a nemzet és a szociális eszme összekapcsolása.”
 
A kötet a RETÖRKI-sorozatban jelent meg, éppen ezért is Dr. Bíró Zoltán kiemelte, hogy Zétényi Zsolt könyvét azért érdemes elolvasni, mert a Bajcsy-Zsilinszky Társaság mellett a névadó logikai útjáról szól, ahogy ő végigjárta a nemzeti elkötelezettség és szociális érzékenység útját. A Társaság elkerülte a párttá alakulást, és felvállalta Bajcsy-Zsilinszky erkölcsi tartását. Megkerülhetetlen szerepe volt abban, hogy 1988-89-ben hogyan alakult az ország sorsa, hiszen a rendszerváltásban nem csak pártok, hanem egyesületek, társaságok is részt vettek. Dr. Bíró Zoltán szerint a könyv azért is fontos olvasmány, mert annak erénye a dokumentumokkal alátámasztott értékelés.
 
Dr.Zétényi Zsolt kiemelte, hogy a Bajcsy-Zsilinszky Társaság célja annak elősegítése volt, hogy történjen meg a fordulat, amely a magyar nép kezébe adja az ország irányítását. Az 1990-es választások után mindenki boldog volt, örültek az eredménynek. De csalódást okozott ugyanakkor, hogy amint Zétényi fogalmazott: „politikai elitek színterévé vált az ország, így a nép nem érezte magáénak a hatalmat.
 
A könyv bemutatja a Társaság utolsó éveit, az 1986. június 6., azaz Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének 100. évfordulója utáni időszakot egészen a 2000-es évek elején történt tényleges megszűnésig. Zétényi azt is mondta, hogy a Társaság utolsó éveiben szinte ő maga volt a Társaság.


 

Zétényi Zsolt annak ajánlotta könyvét, aki érdeklődik a rendszerváltás története és a ’80-as évek második felének hazai történései iránt.
 
Kutatott-e az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, hogy meddig állt a Társaság szoros állambiztonsági ellenőrzés alatt? Voltak-e beépített emberek az elnökségben? – kérdeztük Zétényi Zsolttól.
 
Zétényi elmondta, hogy kutatott a levéltárban, erősen kirostált anyagot látott. A Bajcsy-Zsilinszky Társaság 1989-ig bizonyítottan állambiztonsági megfigyelés alatt állt. „Olyan személyek voltak titkos megbízottak, akikkel baráti kapcsolatot ápoltam, és ez megdöbbentett.” Az biztos, hogy jelentett belső ügyekről egy hálózati ügynök. „Az más kérdés, ha valakiről egy eredeti 6-os karton van, az több mint elgondolkodtató.”
 
Dr. Bíró Zoltán a kérdésemre ezt felelte: „téglák mindenütt voltak. Sokkal többet ártottak viszont azok, akiket kifejezetten provokációs célokkal vezényeltek egy adott pártba, egyesületbe. Nem csak a titkosszolgálatoktól vezényeltek egyes pártokba ilyen embereket, hanem például az SZDSZ-től, az MSZMP-től, esetleg Nyugatról. Ezek a provokatőrök tevőlegesen vettek részt a pártok szétverésében. Nem véletlen, hogy szinte ugyanaz a történet játszódott le a kisgazdáknál, a szociáldemokratáknál, a kereszténydemokratáknál, és az MDF-nél.”
 
Zétényi könyvében olvashatók olyan esetek is, melyek az ő tevékenységére vonatkoznak. A pártállamban köztisztséget nem viselt, párttag nem volt. Alapélménye 1956 nemzeti felkelése. 1986-tól a Bajcsy-Zsilinszky Társaság (BZST) ügyvezetője, majd főtitkára. A nyolcvanas évek végén Erdélyből, a Székelyföldről, a magyarlakta településekről egyre riasztóbb hírek érkeztek. Ekkor közreműködésével is több magyarországi társadalmi szerveződés 1988. június 27-én százezres tömeg részvételével tüntetést szervezett a barbár erdélyi falurombolás ellen, Budapesten a Hősök terén. A nagygyűlés memorandumának egyik szerkesztője és aláírója. 1989-ben a BZST képviselőjeként részt vett az Ellenzéki Kerekasztalban. 1987–től 1995-ig tagja volt az MDF-nek, 1993-tól az Országos Elnökségnek. Az első szabadon választott országgyűlésben képviselő, a Magyar Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának alelnöke. Jogvédő szemléletének bizonyítéka Magyarok a Kárpát -medencében 1990. c. jelentése az Országgyűlésnek az elszakított területek magyar közösségeinek állapotáról, több hetes helyszíni vizsgálódás után. Tiszta közjogi szemléletét, nemzetstratégiai elkötelezettségét bizonyítja a magyar–ukrán alapszerződés elleni határozott tiltakozása az indokolatlan, szükségtelen lemondó határklauzula és az autonómia garantálásának hiánya miatt 1993-ban.

A kidolgozott és előterjesztett törvényjavaslata példa nélküli volt a magyar jogtörténetben. Az Országgyűlés által 1991. november 4-én, a dicsőséges 1956-os forradalom és szabadságharc eltiprásának gyásznapján elfogadott, ám az Alkotmánybíróság által 1992-ben megsemmisített törvény, a „lex Zétényi” (korábban „Zétényi–Takács” igazságtételi törvényjavaslat) az önkényuralom által nem üldözött szándékos emberölés, halált okozó súlyos testi sértés és hazaárulás büntethetőségét tette volna lehetővé. Alapgondolatát – hogy az önkényuralmi bűncselekmények büntethetőségének elévülése nyugszik az önkényuralmi hatalomgyakorlás idején – később számos országban, így Németországban, Csehországban, Dél-Amerikában érvényesítették. Ide tért vissza a magyar törvényhozás 2011-ben, amikor húsz év elteltével újra rendelkezett a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről.
 
Ezzel az írásművel az a célom, hogy emléket állítsak azoknak a bátor férfiaknak és nőknek, akik a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, majd a Bajcsy-Zsilinszky Társaság (BZST) által nyújtott keretek között az adott lehetőségekkel élve kifejezésre juttatták elkötelezettségüket szóban és cselekedetekkel egy jobb, szebb, magyar értékek és demokratikus önkormányzó elvek szerint felépítendő Magyarország iránt a 20. század utolsó éveiben. Különösen erős a tartozás érzése bennem az alapítók megörökítésre méltó szolgálata és feladatvállalása tekintetében. (...)”- olvashatjuk a könyv fülszövegében.
 

Zétényi Zsolt: ”Göröngyös úton...” - A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - című kötete a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) kiadásában jelent meg (Antológia Kiadó, Lakitelek 2019).
 

Medveczky Attila

Forrás: Magyar Fórum online

Fotók: Bágya Rita