A Magyar Demokrata Fórum több mint hét hónappal korábban már létrejött és a budapesti Jurta Színházban tartott rendezvényeivel ki is lépett a nyilvános színtérre, magát szellemi fórumként definiálva. A Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ) szintén több mint egy hónappal korábbi megalakulásával „zászlót bontott” a szakkollégiumi ifjúság is.

Kőszeg Ferenc – maga is alapító – egy húsz évvel későbbi politikai esszéjében egyértelműsítette nemcsak azt, hogy a Hálózat „az ellenzéki csoportok ernyőszervezete, ha úgy tetszik, népfrontja kívánt lenni”, de azt is, hogy mindez ekkor már – elsősorban a fentiek miatt – tulajdonképpen elkésett vállalkozás volt. Az ernyőszervezet koncepciójával kapcsolatban számos kérdés nem tisztázódott – ahogy Kiss Gy. Csaba, az MDF alapító-szervezője harminc évvel későbbi visszaemlékezésében fogalmaz, többek között az, hogy „ki tartaná a nyelét”. A Hálózat alapítóinak természetesen erre is megvolt a válasza. Szalai Erzsébet – szintén Hálózat-alapító – 2018-as írása szerint: „Az egyik – nagyobb – csoport tagjai az ’ernyőszervezetben’ látták a garanciáját annak, hogy az urbánusok a népiek fölé kerekedhetnek: az ’ernyő’ terveik szerint kiterjedt volna a népieket integráló MDF feje fölé is. A másik csoport a radikális demokratáké, akik az egész szervezkedés legfőbb értelmének és céljának az alulról szerveződő kisebb-nagyobb civil csírák, mozgalmak táplálását, védelmét és együttes hangjuk felerősítését tekintették.”  

A Beszélő 1988-as tudósítása a Szabad Kezdeményezések Hálózata létrejöttéről

Bár a Hálózat magját kezdettől fogva elsősorban a polgári radikális indíttatású ellenzéki és reformer csoportok adták, a megválasztott kilencfős szóvivői testület meglehetősen heterogén képet mutatott. A Beszélő-kört Haraszti Miklós és Kis János, az ’56-os hagyományt Dénes János és Mécs Imre (bár előbbi a visszaemlékezések szerint már az alakuló ülésen otthagyta a társaságot), a kisegyházakat Iványi Gábor képviselte, de tag lett az esztergályos Vass István, a kisebbségi ügy elkötelezettje, az MDF-fel is jó kapcsolatokat ápoló Bába Iván, a szociológus Miszlivetz Ferenc, valamint a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság egyik vezetője, Ruttkay Levente is. Az ülésen elfogadták a Van kiút című programnyilatkozatot.

Az alakulás és annak körülményei azonban nem arattak osztatlan sikert. A radikális politikai művészetéről elhíresült Inconnu Csoport már kezdetektől hiányolta a demokratikus működést, valamint a koalíciós időszak még élő szereplőivel és az ’56-os hagyománnyal való kiegyezést. Kifogásolta továbbá a Beszélő-kör nyilvánvaló túlsúlyát a szervezetben. Szintén a demokratikus deficitre hívta fel a figyelmet Lányi András filozófus.

A Hálózat – bármi is szeretett volna lenni – végül nem futotta be azt a pályát, amit alapítói szántak neki. Az „ernyő” helyett végül a „pártcsíra” megoldás győzedelmeskedett: november 13-án létrejött a Szabad Demokraták Szövetsége, amely ha nem is alakult azonnal párttá, de egyértelműen pártszerű szervezetként kezdett működni. Ez persze nem találkozott a Hálózat híveinek teljes egyetértésével. Kőszeg Ferenc és Bába Iván más-más oldalról, de egyaránt megerősíti az átalakulás demokráciadeficitjét. „Az átalakulást félreérthetetlenné kell tenni, mondta, ehhez pedig össze kell foglalni a szervezet alapelveit és céljait, ’mert a politizálódó társadalom önálló arculatunk híján nem tudna velünk mit kezdeni” – idézte Kőszeg Magyar Bálint akkori véleményét, hozzátéve: az SZDSZ elvi nyilatkozatát Szabó Miklós és Kenedi János fogalmazta, „a megalakítandó szervezetet a magyar progresszió baloldali hagyományához” kötve. Magáról az alakuló ülés lefolyásáról – és az előre biztosított végeredményről – Bába Iván a következőképpen számolt be: „A meghívottak személyi összetétele […] biztosítja a végeredményt. Mert – mint évekkel később kiderült – a szervezők mintegy hétszáz biztos szavazót, a Hit Gyülekezetének fegyelmezett tagjait ’sorakoztatták fel’ a szervezetté alakulás mellett a mintegy ezerfős alakuló gyűlésen.”

Solt Ottilia és Kőszeg Ferenc 1988-ban. (Fortepan / Philipp Tibor adományozó, képszám: 60420)

A Hálózat bár egy ideig még megmaradt, jelentőségét vesztette. Bába Iván 1988-as figyelmeztetése pedig pontosan az éppen akkor megalakult Szabad Demokraták Szövetsége későbbi két évtizedes szerepét vizsgálva tanulságos: „A kiegyezésre hajló gondolkodásmódra a mai magyar társadalomnak igen nagy szüksége van. E cél érdekében a kiscsoportok határozott arculatának kialakítását, és az egymás törekvései iránti türelmet tartjuk a legfontosabbnak.”

 Nagymihály Zoltán