A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete ügyvivő bizottsága. Képes 7, 1989.06.24. Forrás: Arcanum Adatbázis

Akár csak a pártosodás folyamatában, az érdekképviseleti rendszer átalakulásakor is érvényesült a magyar rendszerváltás azon jellemzője, hogy a változás viszonylag kisszámú, kritikusan gondolkodó értelmiségi csoportok köreiből indult el. A szakszervezeti érdekképviselet megújítása szempontjából üdvözlendő változást jelentett a TDDSZ, majd a kezdeményezés nyomán megalakuló hasonló szervezetek – Humanitás Demokratikus Gyógypedagógiai Szakszervezet, Mozgókép Demokratikus Szakszervezet, Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete – megalakítása. Tény ugyanakkor, hogy a szakszervezeti érdekképviseletek területén ezek a frissen alakuló szervezetek még nem voltak elégségesek az erőviszonyok átrendezéséhez. A néhány ezer fős taglétszámmal rendelkező új szervezetek eltörpültek a régi struktúra mamutjai mellett. Mindez azt mutatta, hogy bár a nyolcvanas évek második felére a társadalom erőteljes átpolitizálódása volt jellemző, a figyelem elsősorban a régi és új politikai elitre és a nagypolitika „felhőrégióiban” zajló átalakulásokra irányult. A társadalom többsége tehát kivárt, és a változást elsősorban a politikától, nem az önszerveződéstől remélte.

 A TDDSZ megalakításának közvetlen előzményét a Történelemtudományi Intézetben 1987 végén tartott szakszervezeti gyűlés jelentette. Itt fogalmazódott meg az a gondolat, hogy szükség van egy olyan szakszervezetre, amely valóban képes és hajlandó az ágazati dolgozók érdekvédelmi szervezeteként fellépni. A viszonylag nagy kezdeti érdeklődés hatására a szervezet 1988 februárjában megalakította a Koordinációs Bizottságot, amelynek első ülésén sor került a szervezet alapvető céljainak és működési kereteinek meghatározására. A szervezet Országos Választmányában számos, a demokratikus ellenzék soraiba tartozó értelmiségi foglalt helyet, mások mellett Bauer Tamás, Kőszeg Ferenc és Magyar Bálint.

Tekintettel az egyre mélyülő gazdasági és társadalmi válságra és arra, hogy a TDDSZ volt az első független szakszervezet, elvetették a tisztán „tudós szakszervezet” létrehozásának koncepcióját, és a májusi Alapító levélben megfogalmazott társadalmi szolidaritás jegyében szélesre tárva a kaput, a tudományos dolgozók mellett soraik közé várták a szellemi munkát végzők különböző csoportjait. A TDDSZ a kezdetektől elvetette a korabeli szakszervezetiség alapvetésének számító „transzmissziós szíj” szerepének betöltését, és autonóm, a hatalomtól és a SZOT-tól független szervezetként definiálta önmagát. 

A TDDSZ megalakítása gyanakvást és ellenérzést váltott ki az MSZMP, a kormány és a SZOT részéről is. A párt a lengyel Szolidaritás példájának megjelenését, illetve egy új politikai szervezet létrehozásának kísérletét látta a megalakuló szakszervezetben. A kormány egyelőre nem tartotta tárgyalófélnek őket, a SZOT pedig egy ellenszervezet, a Tudományos Dolgozók Szakszervezete (TUDOSZ) megalakításával válaszolt.

A TDDSZ társadalmi szolidaritást középpontba helyező szerepfelfogásából és heterogén tagságából következően a szervezet nem maradt meg a tisztán munkahelyi érdekvédelem területén. Az egész rendszerváltás folyamatán átvonuló, egyszerre politikai, gazdasági, környezetvédelmi és diplomáciai ügyként létező Bős-Nagymaros témájának vitájába a TDDSZ és az azon belül megalakuló Környezetvédelmi Csoport is bekapcsolódott új, a megszokott szakszervezeti profiltól erősen eltérő szerepkört is vállalva ezzel. Szót emeltek a romániai falurombolás ellen, felkérve a tudomány és kultúra romániai képviselőit, csatlakozzanak a román politika által csak településrendezési tervként emlegetett falurombolás elleni tiltakozáshoz. Állást foglaltak az egyesülési és gyülekezési törvény ügyében, felhíva a figyelmet arra, hogy a kérdésnek emberi jogi aspektusai is vannak, amely jogok nem az államhatalom által biztosított és tőle függő adományok, hanem a közhatalom korlátai, amelyek az állampolgárok védelmét hivatottak ellátni.

A TDDSZ kezdeti működésének tanulmányozásából világosan kitűnik, hogy a szakszervezeti érdekvédelem kérdését a jogállamiság és a fennálló rendszerszintű problémák keretében értelmezték és kezelték. Ez az attitűd jól illeszkedett a nem sokkal később, 1988 végén megalakuló Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája munkájához. A szervezet, amely Bruszt László kezdeményezésével jött létre, és amelynek első elnöke a TDDSZ ügyvivő bizottságának és Országos Választmányának tagja, Forgács Pál volt, konföderációba tömörítette a négy független szakszervezetet, és részt vett a következő évben zajló tárgyalásos megegyezés fórumán, a Kerekasztal tárgyalásain. 

 

Forgács Pál nyitóbeszéde a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete alakuló ülésén, és a szervezet Alapító levele. Beszélő, 1988/2. Forrás: Arcanum Adatbázis

 

 

   

 A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) Országos Választmányának állásfoglalása az egyesülési jogról és a gyülekezési jogról szóló törvénytervezettel kapcsolatban Forrás: RETÖRKI Archívum

 

        

 A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) összefoglalója a Bős-nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban Forrás: RETÖRKI Archívum

 

Jónás Róbert